Amikor egy ingatlan eladása nem a klasszikus adásvétel
Egy ingatlan értékesítése sokszor egyszerűnek tűnik: van egy tulajdonos, van egy ingatlan, a felek megállapodnak az árban, majd megtörténik a vételár kifizetése és a tulajdonjog átvezetése. A valóságban azonban vannak olyan élethelyzetek, amikor több, egymásra épülő jogi körülményt kell egyszerre kezelni.
Az itt bemutatott ügylet pontosan ilyen eset volt. Az eladó öröklés útján szerzett tulajdoni hányadot két, egymáshoz kapcsolódó érdi ingatlanban, miközben a tulajdonszerzés még nem került végleges bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásban. Mindkét ingatlan másik 1/2 tulajdoni hányada ugyancsak öröklés útján egy másik tulajdonostárshoz került. Emellett a hagyatékátadó végzés alapján mindkét ingatlan tekintetében haszonélvezeti jog is kapcsolódott az örökléshez.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a tulajdonostársat elővásárlási jog illette meg. Ez azt jelentette, hogy a megállapodás önmagában még nem jelentette azt, hogy a vevő azonnal megszerezheti a tulajdoni hányadokat. Először rendezni kellett az elővásárlási jog kérdését, miközben a tulajdonszerzés alapját képező öröklési jogcímnek és a folyamatban lévő ingatlan-nyilvántartási ügynek is összhangban kellett lennie az adásvétellel.
A szerződésben szereplő vételár összesen 19,7 millió forint volt, amelyet a vevő a szerződés szerint készpénzben, az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg fizetett meg. A dokumentációból az is egyértelmű, hogy a vevő nem üres, birtokba adható ingatlant vásárolt: az ingatlanok a haszonélvezeti jog miatt lakottan kerültek értékesítésre, és az eladó maga sem volt az ingatlanok birtokában.
Ez az eset jól mutatja, hogy egy problémásnak tűnő ingatlanügylet is kezelhető, ha a tulajdoni, öröklési, használati és adásvételi kérdéseket már a szerződéskötés előtt megfelelően feltárják és a szerződésben pontosan rendezik.
Az ügylet tárgyát két külön ingatlan képezte.
Az első egy 99 négyzetméteres, lakás megnevezésű társasházi ingatlan volt. A második egy 22 négyzetméteres, gazdasági épület megnevezésű ingatlan. A szerződés mindkettőnél az eladó 1/2 tulajdoni hányadának értékesítéséről rendelkezett.
| Adat | Érték |
|---|---|
| Ingatlan1 megnevezése | lakás · 99 m² |
| Ingatlan2 megnevezése | gazdasági épület · 22 m² |
| Értékesített hányad | mindkettőnél 1/2 |
| Tulajdonszerzés jogcíme | öröklés |
| Ingatlan-nyilvántartás | széljegy, folyamatban |
| Vételár összesen | 19 700 000 Ft |
A történet alapja mindkét ingatlannál ugyanaz volt: az eladó öröklés útján jutott az 1/2 tulajdoni hányadhoz, de a tulajdonjog az adásvétel időpontjában még nem szerepelt végleges bejegyzésként a tulajdoni lapon. A tulajdonszerzés azonban már széljegyen szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban, és az eladó a szerződéshez bemutatta a tulajdonszerzés jogalapját igazoló, teljes hatályú hagyatékátadó végzést.
Ez fontos különbség. Nem arról volt szó, hogy az eladó egy olyan ingatlant próbált értékesíteni, amelyhez semmilyen igazolható jogcíme nem volt. Éppen ellenkezőleg: az öröklésen alapuló tulajdonszerzés dokumentált volt, az ingatlan-nyilvántartási folyamat pedig már megindult. Az adásvétel szempontjából ugyanakkor ezt a folyamatot össze kellett hangolni a vevő tulajdonszerzésével.
A tulajdoni lapok alapján mindkét ingatlannál ugyanaz a másik tulajdonostárs szerepelt öröklésből származó 1/2 tulajdoni hányaddal. Ez a körülmény különösen lényeges volt, mert a tulajdonostárs elővásárlási joga miatt a vevővel megkötött szerződés teljesítése nem történhetett automatikusan.
Az ügy egyik központi kérdése az volt, hogy a tulajdonostárs él-e az őt megillető elővásárlási joggal.
Egy ilyen helyzetben az eladó és a vevő hiába állapodnak meg egymással a vételárban és a feltételekben, a tulajdonostárs jogát figyelmen kívül hagyva az ügylet nem kezelhető egyszerű, akadálymentes adásvételként.
A szerződés ezért kifejezetten rögzítette, hogy az ügylet teljesítésének feltétele az elővásárlási jog jogosultjának nyilatkozata. A tulajdonostársat a szerződés másolati példányának megküldésével fel kellett hívni arra, hogy nyilatkozzon: kíván-e élni elővásárlási jogával.
A dokumentum szerint két olyan helyzetet tekintettek rendezettnek, amely után a tranzakció továbbmehetett: ha az elővásárlásra jogosult kifejezetten lemond a jogáról, illetve ha a felhívás kézhezvételétől számított tizenöt nap úgy telik el, hogy nem érkezik érdemi válasz.
Ez az ügylet egyik legfontosabb tanulsága. Problémásnak minősülő ingatlannál nem az a cél, hogy a jogi akadályokat figyelmen kívül hagyjuk, hanem az, hogy azokat beépítsük a tranzakció folyamatába. A szerződés ebben az esetben nem megkerülte az elővásárlási jogot, hanem kifejezetten számolt vele, és a teljesítést ahhoz igazította.
A másik jelentős körülmény az volt, hogy az eladó tulajdonjoga még nem került végleges bejegyzésre.
A szerződésben szereplő adatok alapján a tulajdoni lapokon az eladó tulajdonszerzésére vonatkozó eljárás már folyamatban volt, és a változás széljegyként szerepelt. Az eladó az öröklés jogalapját közjegyző által készített hagyatékátadó végzéssel igazolta.
Egy ilyen helyzetben különösen fontos a dokumentumok összehangolása. Az adásvételi szerződésnek nemcsak azt kellett rögzítenie, hogy az eladó mit értékesít, hanem azt is, hogyan kerül a korábbi tulajdonos tulajdonjoga törlésre, és hogyan kerül a vevő 1/2 tulajdoni hányada bejegyzésre.
A szerződés ezért mindkét ingatlannál részletes bejegyzési engedélyt tartalmazott. Az eladó feltétlen és visszavonhatatlan hozzájárulását adta ahhoz, hogy a vevő tulajdonjoga adásvétel jogcímén bejegyzésre kerüljön, és ezzel párhuzamosan az eladó tulajdoni hányada törlésre kerüljön.
Ez a szerződéses struktúra azért lényeges, mert a tranzakcióban több ingatlan-nyilvántartási lépés kapcsolódott össze. Nem egy egyszerű, már bejegyzett tulajdonos és vevő közötti tulajdonosváltozásról volt szó.
Az alábbi oldalak a tényleges adásvételi szerződésből származnak. A magánszemélyek azonosítására alkalmas személyes adatokat kitakartuk.






Minden személyes adat kitakarva — a bemutatás kizárólag szemléltető célú
Hogyan igazolható, hogy valódi ügyletről van szó?
Az esettanulmányban bemutatott vásárlást az Aurum Estates Kft. által megkötött adásvételi szerződés és kapcsolódó dokumentumok támasztják alá. A közzétett részleteket a személyes és ingatlanazonosító adatok eltávolításával anonimizáltuk..
Ügylet lezárása: 2026. 08.27
Tulajdonjog bejegyzése: Tulajdoni lapra felvezetve
Szakmailag ellenőrizte: dr. Csáky Bence ügyvéd
Közzétette: Aurum Estates Kft.
Az ügylet egyik legfontosabb sajátossága a haszonélvezeti jog volt.
A dokumentáció szerint a hagyatékátadó végzés és a tulajdoni laphoz kapcsolódó adatok alapján mindkét ingatlan vonatkozásában haszonélvezeti jog kapcsolódott az örökléshez. A szerződés emiatt egyértelműen rögzítette, hogy az ingatlanok lakottan kerülnek értékesítésre.
Ez alapvetően megváltoztatja egy ingatlan értékesítésének jellegét. A vevő ugyanis nem olyan helyzetbe kerül, mint amikor egy üres lakást vásárol, amelyet az eladó a szerződés teljesítésekor átad. A haszonélvezeti jog fennállása mellett az ingatlan használatának kérdését a fennálló jogviszony határozza meg.
A szerződés külön kiemelte, hogy az eladó jelenleg nincs az ingatlanok birtokában, ezért klasszikus értelemben vett birtokbaadásra sem kerül sor. A vevő ennek ismeretében vállalta az ügyletet.
Ez a pont különösen fontos egy problémás ingatlan vásárlásakor. A haszonélvezeti jog nem pusztán egy „papíron létező” bejegyzés. A vevőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a tulajdonjog megszerzése és az ingatlan tényleges használata két külön kérdés lehet.
A felek az ingatlanok és a hozzájuk kapcsolódó tulajdoni hányadok együttes vételárát 19,7 millió forintban határozták meg.
A szerződés külön rögzíti, hogy a vételár kialakításánál figyelembe vették: nem az ingatlanok 1/1 tulajdona képezte az adásvétel tárgyát, hanem az eladó 1/2 tulajdoni hányadai, továbbá az ingatlanokat haszonélvezeti jog terhelte.
Ez azért lényeges, mert a tulajdoni hányad önmagában nem azonos egy teljes, szabadon használható ingatlannal. Ha ehhez még haszonélvezeti jog is társul, a vevő által megszerzett jogcsomag értéke és használhatósága más, mint egy tehermentes, 1/1 tulajdon esetében.
A szerződő felek azt is rögzítették, hogy a vételárat az ingatlanok megtekintése, közös egyeztetés és a piaci viszonyok ismeretében alakították ki. A dokumentum alapján mindketten kizárták a feltűnő értékaránytalanságra alapított megtámadási jogot.
Egy ilyen nyilatkozat különösen fontos olyan tranzakciónál, ahol a vétel tárgya nem standard piaci termék. A vevő tudta, hogy tulajdoni hányadot vásárol, tudta, hogy haszonélvezeti jog áll fenn, és a vételár kialakításánál ezekkel a körülményekkel számolt.
A dokumentáció szerint a vevő a 19,7 millió forintos vételárat az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg készpénzben megfizette az eladónak.
Az eladó a teljes vételár átvételét és annak hiánytalan megfizetését kifejezetten elismerte és nyugtázta.
A készpénzes teljesítés önmagában nem oldotta meg az ügylet jogi sajátosságait, de a szerződésben világosan rögzített fizetési és nyugtaadási rendelkezések egyértelművé tették, hogy a felek hogyan számoltak el egymással.
Itt különösen fontos, hogy a vételár megfizetését ne keverjük össze a tulajdonjog bejegyzésével. A pénzügyi teljesítés és az ingatlan-nyilvántartási tulajdonszerzés két eltérő lépés. Ebben az esetben a szerződés a földhivatali folyamatot és az elővásárlási jog kérdését is külön kezelte.
A legtöbb lakásvásárlásnál a szerződés egyik fontos pontja a birtokbaadás időpontja. Ennél az ügylettípusnál azonban ez nem így működik.
A szerződés egyértelműen kimondta, hogy az eladó nincs az ingatlanok birtokában, ezért birtokbaadásra sem kerül sor. Az ingatlanok a haszonélvezeti jog miatt lakottan kerültek értékesítésre.
Ez a vevő oldalán tudatos vállalást jelentett. A vevő nem azért vásárolta meg az ingatlanrészeket, hogy azonnal beköltözzön vagy szabadon rendelkezzen azok használatával, hanem úgy szerzett tulajdoni hányadot, hogy a fennálló használati viszonyokat ismerte és elfogadta.
Egy ilyen tranzakciónál a szerződésben különösen fontos a birtokállapot világos rögzítése. Ha a felek később másként emlékeznek arra, hogy mikor és milyen állapotban kellett volna átadni az ingatlant, abból könnyen vita alakulhatna ki. Ebben az esetben a dokumentum előre tisztázta, hogy klasszikus birtokbaadás nem történik.
A szerződés egy további fontos kockázatot is kezelt: az eladó az ingatlanok állapotát nem ismerte teljes körűen.
Az eladó nyilatkozata szerint az első ingatlan a tudomása alapján megfelel a törvényes tulajdonságoknak és lakáscélú használatra alkalmas, ugyanakkor a közüzemi berendezések, tartozékok rendeltetésszerű használatáról nem tudott nyilatkozni. A szerződés azt is rögzíti, hogy az eladó az ingatlanok esetleges rejtett hibáiról nem tud nyilatkozni.
Ez egy olyan pont, amely egy befektetési célú vagy problémás ingatlan vásárlásánál különösen lényeges.
A vevő ilyen esetben nem ugyanazzal az információs háttérrel vásárol, mint egy hagyományos, aktívan használt és a tulajdonos által jól ismert lakást. Az állapotfelmérés, a rendelkezésre álló dokumentumok ellenőrzése és a vevő saját kockázatvállalása ezért meghatározó.
A szerződésben szereplő nyilatkozatok alapján a vevő az ingatlanokat és a tulajdoni lap tartalmát megismerte, továbbá a társasházi alapító okiratot is megismerte, és annak rendelkezéseit elfogadta.
A szerződés egyik része az ingatlanokat per-, teher- és igénymentesként írja le, miközben más pontok egyértelműen rögzítik a haszonélvezeti jog fennállását.
Ezt a dokumentum egészének összefüggésében kell értelmezni. A haszonélvezeti jog nem maradt rejtve: a szerződés kifejezetten számol vele, az ingatlanok lakott értékesítését is ehhez köti, és a vételár kialakításánál is figyelembe veszi. A lényeges gyakorlati tanulság ezért az, hogy egy ingatlan jogi helyzetét nem lehet egyetlen mondat alapján megítélni; a teljes szerződést és a tulajdoni lapot együtt kell vizsgálni.
A dokumentáció alapján az eladó azt is szavatolta, hogy nincs olyan további, harmadik személyt megillető jog vagy az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett tény, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozná vagy korlátozná. Külön nyilatkozat vonatkozott arra is, hogy nem áll fenn olyan házastársi vagy élettársi használati jog, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozná.
Az ügyletben az ügyvéd szerepe nem merült ki az adásvételi szerződés megszerkesztésében.
A szerződés alapján az ügyvédet a felek meghatalmazták a kapcsolódó okiratok elkészítésére és ellenjegyzésére, a földhivatali eljárásban való képviseletre, a szükséges beadványok benyújtására és javítására, valamint az adóhatósági eljárásban meghatározott körben történő képviseletre.
A meghatalmazás kiterjedt többek között az ingatlan-nyilvántartási hatóság előtti eljárásra, az esetleges kézbesítésre, a szükséges meghatalmazotti feladatokra, a NAV felé benyújtandó B400-as adatlaphoz kapcsolódó ügyintézésre, valamint – szükség esetén – a tulajdonszerzési engedélyhez és kifüggesztési eljáráshoz kapcsolódó ügyintézésre.
Ez jól szemlélteti, hogy összetett ingatlanügyleteknél a szerződés csak az egyik eleme a teljes folyamatnak. A tulajdoni lap, a hagyatékátadó végzés, az elővásárlási jog, a haszonélvezeti jog és a földhivatali bejegyzés egymással összefüggő kérdések.
A szerződés arra is kitér, hogy az ingatlanok rendelkeznek az energetikai jellemzők tanúsításáról szóló szabályok szerinti tanúsítvánnyal, és az eladó ezt a dokumentációt a vevő részére átadta.
Az ügyvéd külön tájékoztatta a feleket az adatváltozás-bejelentési szolgáltatás lehetőségéről, valamint arról is, hogy tulajdonosváltáskor a lakások villamos berendezései tekintetében villamos biztonsági felülvizsgálattal kapcsolatos kötelezettség merülhet fel.
Ezek a részletek első látásra nem kapcsolódnak közvetlenül az elővásárlási joghoz vagy az örökléshez, mégis fontosak. Egy professzionálisan előkészített ingatlanügyletnél nemcsak a tulajdonszerzés jogcímét kell kezelni, hanem azokat a dokumentációs és műszaki kérdéseket is, amelyek a tulajdonosváltáshoz kapcsolódnak.
A szerződés külön rendelkezéseket tartalmazott az ügyvéd azonosítási és adatkezelési kötelezettségeiről is. A felek tudomásul vették, hogy az ügyvédet a vonatkozó jogszabályok alapján ügyfél-azonosítási kötelezettség terheli, és a jogügylet biztonsága érdekében a szükséges ellenőrzéseket elvégzi.
Ez különösen nagy összegű ingatlanügyleteknél természetes része a folyamatnak. A megfelelő azonosítás, a tulajdonosi háttér ellenőrzése és a szükséges okmányok kezelése az ügylet biztonságát szolgálja.
Az ügyletet nem egyetlen probléma tette összetetté, hanem több körülmény együttes jelenléte:
Ezek közül bármelyik önmagában is külön figyelmet igényelhet. Együtt azonban olyan tranzakciót eredményeztek, amelyet csak gondos dokumentációval és megfelelő jogi előkészítéssel lehetett biztonságosan kezelni.
A megoldás nem egyetlen „trükk” volt, hanem a teljes folyamat strukturált kezelése.
Először azonosítani kellett, hogy pontosan milyen tulajdoni hányadokat értékesít az eladó, milyen jogcímen szerezte azokat, és hol tart az ingatlan-nyilvántartási eljárás.
Ezt követően rendezni kellett az elővásárlási jogot. A szerződés ezért a tulajdonostárs nyilatkozatához, illetve a törvényes határidő eredménytelen elteltéhez kötötte a továbblépést.
Külön kezelni kellett a haszonélvezeti jogot is. A vevőnek tudnia kellett, hogy nem üres, szabadon birtokba vehető ingatlant vásárol, hanem olyan tulajdoni hányadot, amelyhez fennálló használati jog kapcsolódik.
A szerződés részletesen rendezte a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges hozzájárulásokat, valamint az eladó tulajdonjogának törlését és a vevő tulajdonjogának bejegyzését.
Végül az ügyvéd kapott megfelelő meghatalmazást ahhoz, hogy a földhivatali és kapcsolódó hatósági ügyintézést a tranzakció lezárásáig elvégezze.
A dokumentumok alapján ez az ügylet jól elkülöníthető egy hagyományos lakáseladástól. Egy klasszikus tranzakciónál általában egy bejegyzett tulajdonos értékesíti a teljes ingatlant, a vevő pedig a vételár megfizetését követően – a szerződésben rögzített feltételek szerint – birtokba is léphet. Itt ezzel szemben az eladó csak 1/2 tulajdoni hányadot értékesített, a tulajdonszerzése öröklésből eredt és még földhivatali átvezetés alatt állt, miközben egy másik tulajdonostárs elővásárlási joga is fennállt.
Ehhez társult a haszonélvezeti jog, amely a tényleges használatot is meghatározta. A vevő tehát nem egyszerűen egy lakást vagy gazdasági épületet vásárolt meg, hanem egy összetett jogi helyzetben lévő tulajdoni hányadot. Az ilyen ügyleteknél ezért a siker kulcsa nem pusztán a vételár, hanem a jogi helyzet pontos feltérképezése és az egyes lépések megfelelő sorrendje.
A szerződés ezt a sorrendet jól követhetően leképezte: először a tulajdonszerzés jogalapja és az ingatlan-nyilvántartási helyzet került rögzítésre, ezt követte az elővásárlási jog kezelése, majd a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges hozzájárulások, a birtokállapot és a haszonélvezet szabályozása.
A legfontosabb tanulság, hogy egy ingatlan jogi problémája nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ingatlan eladhatatlan.
Az öröklésből származó, még be nem jegyzett tulajdonjog, a tulajdoni hányad, az elővásárlási jog vagy a haszonélvezet mind olyan körülmény, amely lassíthatja vagy bonyolíthatja az értékesítést. Ettől azonban még lehet olyan vevőt és olyan szerződéses struktúrát találni, amely mellett a tranzakció megvalósítható.
A kulcs az őszinte helyzetfeltárás. Minél korábban derül ki, hogy milyen jogok, személyek, öröklési dokumentumok vagy földhivatali folyamatok érintik az ingatlant, annál kisebb az esélye annak, hogy az értékesítés közben derül ki egy olyan probléma, amely az egész ügyletet megakasztja.
A vevő oldalán a legfontosabb tanulság a kockázatok tudatos vállalása.
Ebben az esetben a vevő nemcsak a vételárat és az ingatlanokat ismerte meg, hanem azt is elfogadta, hogy tulajdoni hányadot vásárol, az ingatlanok haszonélvezeti joggal érintettek, lakottan kerülnek értékesítésre, és az eladó tulajdonszerzésének földhivatali bejegyzése még folyamatban van.
Egy ilyen vásárlásnál nem elég azt kérdezni, hogy „mennyi az ingatlan ára?”. Azt is meg kell vizsgálni, hogy pontosan milyen jogot vásárolunk, mikor tudjuk azt bejegyeztetni, ki használhatja az ingatlant, van-e elővásárlásra jogosult személy, és milyen dokumentumok igazolják az eladó tulajdonszerzését.
Az esetből az is látszik, hogy a bonyolult tulajdoni helyzeteket nem érdemes az utolsó pillanatban megpróbálni „megoldani”. Már az első egyeztetés során érdemes tisztázni, hogy ki a tulajdonos, milyen jogcímen került hozzá az ingatlan, ki jogosult annak használatára, van-e tulajdonostárs, és milyen földhivatali eljárás van folyamatban. Ha ezek az információk időben rendelkezésre állnak, a vevő reális képet kaphat a kockázatokról, az eladó pedig olyan megoldást kaphat, amely az értékesítés valódi akadályait kezeli.
Ez az ügy jól példázza, hogyan lehet egy több szempontból összetett ingatlanértékesítést strukturáltan végigvinni.
A két érdi ingatlan 1/2 tulajdoni hányadainak értékesítése mögött öröklésből eredő tulajdonszerzés, folyamatban lévő földhivatali bejegyzés, tulajdonostársi elővásárlási jog, haszonélvezeti jog, lakott értékesítés és birtokbaadás nélküli teljesítés állt. A felek 19,7 millió forintos vételárban állapodtak meg, és a szerződés részletesen szabályozta a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges lépéseket.
A történet legfontosabb üzenete: a problémás ingatlan nem feltétlenül rossz ingatlan. A kérdés az, hogy a problémát pontosan azonosítják-e, annak jogi és pénzügyi hatásait megfelelően beárazzák-e, és a szerződés képes-e kezelni az összes olyan körülményt, amely a tulajdonszerzést vagy a használatot befolyásolja.
Szerkesztési megjegyzés: a fenti esettanulmány a feltöltött szerződés alapján készült, a magánszemélyek azonosítására alkalmas személyes adatokat szándékosan nem ismétli meg. Az ügylet bemutatása nem jelenti önmagában annak állítását, hogy a későbbi földhivatali bejegyzés már megtörtént; a dokumentumok alapján a szerződéskötéskor az ingatlan-nyilvántartási folyamat és az elővásárlási jog rendezése még releváns volt.